Isten hozott!

Sokáig gondolkodtam mégis milyen fajta címeket kellene adnom – majd – a bejegyzéseknek, de végül a jövőbeli Kincsőnek hagyom ezt a bajt. 

Először is üdvözlök mindenkit! (Mielőtt belevágnénk a közepébe természetesen, mint magát reklámozó egyén írok magamról pár szót.) Kincső vagyok, egy magát könyv molynak valló egyén, aki ráadásul könyvgyűjtő is. Sajnos az utóbbi elhangzott dolog olyan erős bennem, hogy könyvtárba – már – nem járok, és kölcsön se szoktam kérni emberektől könyveket, mert azt vissza kell adni. E-könyvre rápillantani se tudok, a papír formában élő, illatozó és ujj-szakító könyvek mellett állok. Annak ellenére is, hogy imádom a fákat, és sajnálom, hogy mennyit pusztítanak ki a kis légypiszok emberek. Ez van. Grafikus volnék; könyvkötést is szoktam csinálni, meg egyéb művészkedős dolgot. Amúgy meg nagy álmom, hogy író lehessek. A legnagyobb álmom meg, hogy megtudjak élni az írásaimból. Lényegtelen. Van egypár növényem, most legújabb családtagunk Ré, a kaktusz. Sose volt még kaktuszom.

Egy szó, mint száz. 

Márcsak a címből is lehetett sejteni, hogy könyvekkel kapcsolatos blogot indítok útjára, és majd él míg élni tud. Igazából önös érdekemből szülöm meg ezt a blogot, mivel azt vettem észre, hogy leálltam az olvasással. Közben meg elég sok olvasmány vár rám, köztük újak, régiek és félbehagyottak is. 

Talán megpróbálok kritikát is írni róluk mikor befejezem őket. Valami gondolatot biztosan hagyok utánuk. Elsősorban csak arra hajtok, hogy a BuJo füzetembe hónaponta beírt könyveket elolvassam, és elmondjam érzéseimet róla nektek. Meg talán ajánljam is őket. 

Most, hogy így próbálom leirkálni miket is akarok itten pötyögni, elakadtam. Mennyire rögtönözve kezdtem ebbe megint bele! Igen. Nem vagyok az az előretervezős fajta, vagy ha valamit előre megtervezek, nem mindig jön össze. Ám! A rögtönzött, hirtelen jött ötleteimet mindig egyből megvalósítom. Mostanában pedig félbe se hagyom! Milyen megnyugtató dolog ez... 

***

Szóval Június tizenegyedikén lejegyzem mi az ehónapi olvasmány listám, és egyben a célom is. 

Elsősorban öt könyvet fogok olvasni, amiket mostanában vagy régebben, de félbehagytam. Ezeken kívül még van négy olyan könyv, amikhez hozzá se nyúltam még. (Amúgy rajtuk kívül volt még két másik könyv erre a hónapra, de őket már kivégeztem szemeimmel. Felfaltam őket látásommal.)

Ismerem magam annyira, hogy tudjam, Jamie McGuire: from here to you – Perzselő menedék (Crash and Burn 1.) című könyvével fogom kezdeni az olvasást. Egyrészt mert az eddig magyarul megjelent összes könyvét olvastam az írónak, ezt pedig még nem. Másrészt meg csak imádom, és idegesít, hogy van egy könyv tőle, amit még nem olvastam. 

Ám! Pár napja nagy problémákba ütköztem, mivel a kezembe került A. Bracken: Sötét Játszmák (Sötét Elmék 2.) című kötete, amiért már pár hete csorgott a nyálam. (Amúgy láttam a filmet, és őszintén hatalmasat csalódtam benne, de nem is lényeg igazából, csak leírtam.) Imádtam az első részét, és reszketve, pár könnyet elmorzsolva kellett befejeznem. Most pedig láss csodát itt van a második része az orrom előtt! Sőt! A negyedik is (A. Bracken: Sötét örökség (Sötét Elmék 4.) ) haza került a polcaimra. Csak nincs még meg a harmadik része, így kissé félszegen állok hozzá. Mert hát el kell rohanni a következő részért is, de rajtuk kívül még sok más könyv is várja a sorát. Ám ha úgy lesz befejezve, hogy egy percig se bírom a következő részig, akkor hogyan fogok belekezdeni egy teljesen másik történetbe? Nehéz döntések előtt álltam/állok, tudom. 

Ők a biztos helyen álló könyveim. Utánuk már bármilyen sorrendben jöhetnek a többiek. Még pedig Erin Watt: Megtört Herceg (A Royal család 2.) is akár, amit két hónapja talán ha félbehagytam, mert meguntam. Ugyan ez történt Leiner Laura: Maradj velem (Iskolás versenye 2.) című könyvével, amit valahol a közepe táján letettem és leültem a szobám közepére végiggondolni életemet. Najó nem, de az igaz, hogy félbehagytam. Ráadásul eltűnt belőle a könyvjelzőm, és fogalmam sincs hol tartottam benne! 

Rajtuk kívül vár rám ehónapban Edgar Allan Poe: A fekete macska című kötete, amit szégyen, de most olvasok először, ahogyan Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg c. könyvét is. Ők is várnak rám most. Van még Deborah Harkness: Az ékszaka árnyai (Mindenszentek trilógia 2.) kötete is, amit ugyanúgy félbehagytam, pedig egyik kedvenc történetem lett! Valamint Weöres Sándor: Psyché c. könyve is, amit csak az Emlékezésig olvastam és imádtam. Így végképp idegesít, hogy nem olvastam tovább, de sose voltam olyan hangulatba, hogy folytassam. Az utolsó könyv pedig – dobpergés – Nemere István: Zuhanás a Napba (Zuhanás... 1.) c. könyve, amit valószínűleg nem itt fogok "kritizálni", hanem egy másik blogfelületen, ami még nincs teljesen kész, hogy szép lehessen. 

Ennyi. Ti mit terveztek olvasni ebben a már most megsülős melegben? Vagy éppen most mit olvastok a blogomon kívül? 

Jó olvasást, még – remélhetőleg – jelentkezem!